Az innováció humán és regionális feltételei

Általános szakmai vélemény, hogy a társadalom olyan gyorsan képes fejlődni, amilyen gyors innovációra, megújulásra képes. Az innováció ezért nagyon fontos nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom sikere szempontjából is. Az innováció összefügg az innovációs képességgel, ami pedig szoros kapcsolatban van a humán vagyon képzettségével és a rendelkezésre álló innovatív munkahelyek számával. Ha nincsenek az innovációt igénylő munkahelyek, akkor a munkavállaló nem tudja felszínre hozni innovatív képességeit. Mindez pedig nemcsak általános makroszinten, hanem regionálisan is értendő. Ugyanis, ha egy országnak vannak olyan régiói, amelyek jelentősen lemaradnak az általános szinttől, akkor ezek gyenge láncszemként az általános szint emelésének esélyeit is rontják.

Ez év júliusában jelentette meg az Eurostat a humán vagyonnal és az innovációt igénylő munkahelyek arányával kapcsolatos regionális elemzését. Eszerint az EU-ban 2018-ban a 25–64 éves korosztályban több mint százmillió ember dolgozott tudományos és technológiai tudást igénylő munkahelyen. Jelentősek azonban az eltérések országonként és az országokon belüli régiónként. Az Eurostat tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy a tudományos és technológiai területen dolgozók aránya azt is jelzi, mennyire tudásalapú egy gazdaság, vagyis mennyire használja fel a tudást a versenyben.

Ahhoz, hogy egy ország átlépjen a tudással versenyzés fejlettségi szakaszba, nagyon fontos, hogy minél egyenletesebb földrajzi eloszlásban álljon rendelkezésre a képzett munkaerő, és legyenek számára tudást igénylő munkahelyek is.

A felsőfokú és azon belül a tudományos, technikai és műszaki végzettségűeknek, valamint a tudományos és technológiai tudást igénylő területeken dolgozóknak a teljes lakossághoz viszonyított arányát vizsgálva látszik egyrészt – főleg a V4-ek esetében –, hogy általában a fővárosokban összpontosul a humán vagyon. A legkisebb különbséget az országos és a fővárosi adat között Ausztriában találjuk. Egyébként a regionális különbségek is Ausztriában a legalacsonyabbak. Magyarország esetében érzékelhető, hogy azoknak a régióknak jobbak az adataik, amelyekben nagy egyetemi városok és kutatóközpontok vannak. Az is figyelemre érdemes, hogy Pest megyének, amely statisztikailag kivált Közép-Magyarországból, Budapesthez képest sokkal gyengébbek az adatai.

Ez is bizonyítja, hogy Pest megye relatív fejletlenségét korábban, amíg a Közép-Magyarország régió része volt, eltakarták Budapest kiemelkedően jó adatai. Azt a következtetést is levonhatjuk az adatokból, hogy a regionálisan kiegyensúlyozottabb fejlődés egyik fontos feltétele az általános képzettségi szint emelése. Ezt húzza alá az is, hogy milyen arányban dolgoznak a munkavállalók tudományos, műszaki és technikai tudást igénylő munkahelyeken.

A táblázatban közölt adatokból kitűnik, hogy a főváros és az országos átlag közötti különbség sokkal kisebb Ausztriában, mint a V4-országokban. Ami a magyar régiókat illeti, nehéz eldönteni, hogy azért nincs-e egyes régiókban elegendő tudásalapú munkahely, mert nincs szakember, aki betöltené, vagy azért nincs szakember, mert elment olyan régiókba, ahol talált tudásalapú munkahelyet.

Azt viszont adatok igazolják, hogy a nagy összeszerelő cégek nem kínálnak elegendő tudásalapú munkahelyet, hiszen például a Nyugat-Dunántúl 15,3 százalékos adata alig jobb, mint Észak-Magyarországé.

Figyelemre méltó továbbá, hogy a V4-ek között a felsőfokú végzettségűek aránya tekintetében Magyarország Lengyelország után a második, viszont ezen belül a tudományos, műszaki és technikai területen végzettek arányát, valamint a tudásalapú munkahelyeken dolgozók arányát nézve egyaránt csak a harmadik helyen van.

Csak Szlovákiát előzi meg. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a Budapest- és a nagyváros-centrikusság, valamint a jelentős regionális különbségek. Az innovációs eredményeink és ezzel összefüggésben a társadalmi haladást jelző mutatóink javítása érdekében ezért javítani kell általában, de különösen regionális szinten a humán vagyon szakmai felkészültségét. Ez teremti meg annak lehetőségét is, hogy átléphessünk a fejlett, az erőforrások olcsósága helyett tudással, képességekkel, innovációval versenyző országok csoportjába.