A nyílt kikiáltástól a robotokig – Azok a boldog kilencvenes évek…

Az 1000 pontról induló BUX index még 10 000 pont alatt kalandozott – de már jelentős növekedést produkált –, a tőzsde forgalma 12-13 milliárd forint körül alakult naponta 1999-ben. Az 1990-ben indult Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) már ott voltak a mai blue chipek – a Mol, az OTP, a Richter, a Telekom –, csúcsra ért a külföldi befektetők érdeklődése, és a hazai befektetői bázis is bővült. Volt határidős piac, és már BUX indexre is lehetett kereskedni.
Néhány hónappal az MMTS I. bevezetése előtt (1999 augusztusában) csatlakoztam a BÉT csapatához, akkor még vezérigazgató-helyettesként, így testközelből éltem át az áttérés első éveit, és részese voltam az MMTS II. bevezetésének. A nagy kérdés addigra már eldőlt, hiszen a BÉT már 1998-ban meglépte az azonnali piacon a forradalmi váltást, és elektronikus kereskedésre tért át az MMTS I. platformon.
Eltűnt a tőzsde egy látványos eleme, a nyílt kikiáltás.
Bár fontos lehet megjegyezni, hogy a BÉT és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) egyesülése során 2007 februárjáig a BÁT termékeiben még folyt nyílt kikiáltásos kereskedés a Vörösmarty téri épület egy speciálisan erre a célra kialakított termében.
Aki akkoriban foglalkozott a tőzsdével, azon még mindig egy kis bizsergés fut át, amikor filmekben látja az amerikai tőzsdék nyílt kikiáltásos őrületét, vagy visszagondol a BÉT Váci utcai vagy Vörösmarty téri épületében folyt kereskedésre. A kordon vagy az üvegfal mögött befektetők tucatjai követték izgalommal a napi kereskedést. Akkor még a nem túl elterjedt mobiltelefonokon adták a megbízásokat, kapták a visszaigazolásokat.
Budapest, 1989. november 21.Brókerek dolgoznak a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban, a szerény körülmények között működő magyar tőzsdén – a Magyar Értékpapírpiacon.MTI Fotó: Demecs Zsolt
Bár a BÉT-en nem kereskedtek „kézjelekkel”, és nem alakult ki, hogy az üzletkötők a cégük színeivel, emblémáival és a tőzsdei azonosításukat segítő „sorszámukkal” díszített kabátokban kiabáljanak és hadonásszanak a „pitben” (az adott termék kereskedésére kijelölt helyen), azért egy-egy hektikus kereskedési időszakban a külső szemlélő számára inkább káosz, mintsem szervezett és szabályozott kereskedés zajlott. Mindezzel együtt a nyílt kikiáltás a maga idejében nagyon hatékony volt, minimális volt a téves kötések száma, vagy a bekiabált, de félrehallás miatt nem teljesült üzletek aránya. A befektetők informálását pedig a népes számú adatrögzítő biztosította, akik a leadott kötjegyek adatait rögzítették a számítógépes rendszerekbe, ahonnan azok valós időben (real time) kerültek a vendorok és a média oldalaira.
No de elég a nosztalgiából! Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy nem lehet a technológiai fejlődés útjába állni, vagyis jó és szükségszerű döntés volt a BÉT részéről – akárcsak a világ többi tőzsdéjétől – a váltás az elektronikus kereskedésre.
A várakozás az volt, hogy olcsóbb, hatékonyabb kereskedésre legyen mód, illetve hogy nőjön a forgalom a tőzsdén.
Miközben azt a célt, hogy hatékonyabb és olcsóbb legyen a kereskedés, nagyjából sikerült elérni, a forgalom oldaláról már kétségesebb a siker. Ugyanakkor azt gondolom, leszögezhetjük, hogy a legtöbb tőzsdén, így a BÉT-en is, nem a kereskedési technika volt a forgalom gátja. Gondoljunk csak a vezető amerikai tőzsdékre, ahol naponta körülbelül 2300 részvényben, éves szinten valahol ötezermilliárd dollár volumenben kereskednek, és hasonló forgalmakat bonyolítottak le a nyílt kikiáltás során is. A forgalom növekedése mögött igazából a kínálat bővülése (új bevezetések), befektetői sztorik és növekvő befektetői érdeklődés kell hogy álljon.
Ugyanakkor a technológiai fejlődés – internet, számítógépek fejlődése, mesterséges intelligencia megjelenése – jól tudott csatlakozni a tőzsdei elektronikus kereskedéshez, és új területeket nyitott meg az elmúlt évtizedekben.
Hogy csak néhány példát említsünk, vagyunk még néhányan, akik a technikai elemzéshez használt chartokat papíralapon is használták. Ma már természetes, hogy számtalan forrásból juthatunk szinte a világ összes tőzsdei terméke esetén technikai elemzést biztosító eszközökhöz, és akár perces, másodperces árváltozást követő chartok alapján hozhatunk befektetési döntéseket, vagy frissíthetjük kereskedési stratégiánkat. Az így generált megbízásokat pedig automatikusan továbbíthatjuk a kereskedési felületeknek.
Az egyik nagy váltást az online brókerek hozták.
Ezek a szereplők a 2000-es évek elején jelentek meg, átalakítva a leginkább telefonos üzletmenetet. Talán még nagyobb ugrás a DMA (Direct Market Access), amelynek keretében a nagy intézményi befektetők az adott piacon használt brókerük nevében, de közvetlenül a tőzsde kereskedési rendszerébe juttathatják el megbízásaikat. Ezen megoldások révén jelentősen csökkentek a nagy ügyfelek által fizetett díjak. Megjelentek és széles körben elterjedtek a különböző kereskedési stratégiákat nyújtó cégek, amelyek a legtöbb esetben automatizálták a stratégiákat. Nemcsak a belépési, kiszállási pontokat határozták meg algoritmusok alapján, hanem a kockázatkezelési eszközöket, köztük a stop-loss ordereket is.
Az elmúlt években a kereskedési stratégiák már teljesen automatizálttá váltak – itt vannak a robotok. Statisztikai alapokon, de már sokszor a hírek feldolgozásával, makroadatok elemzésével készítenek stratégiákat, amelyeket aztán automatikusan, emberi beavatkozás nélkül le is kereskednek.
A robotok információfeldolgozási sebessége olyan mértékben felgyorsult, hogy a kereskedőknek már esélyük sincs versenyezni velük.
Fejlődésük következő – már velünk élő – szakasza, amikor már a mesterséges intelligencia, öntanulási folyamatok is beépülnek, fokozva a hatékonyságot.
A robotok megjelenésének azonban nem csak pozitív hatásai vannak. Egyrészt gyorsaságuknak köszönhetően egy kiélezett piaci helyzetben felgyorsulhat a piaci zuhanás, és úgynevezett flash crash következhet be. Enne korlátozására vezették be a tőzsdék a circuit breakereket (árfolyam-hullámtörőket), amelyek sok esetben hatékonyan tudják csökkenteni a szélsőséges kilengéseket a kereskedésben.
A másik probléma a rengeteg megbízás, amelyeket ezek a rendszerek a piacra visznek, nehézségeket okozva, vagy egyenesen ellehetetlenítve a hagyományos befektetőket abban, hogy a valós keresletet-kínálatot fel tudják mérni. (Statisztikák szerint ezer beadott megbízásra csak egy-két megkötött üzlet jut.)
A robotizált kereskedés fejlődése elénk vetíti a szép új jövőt, amikor majd robotok robotokkal kereskednek. Hova tűntek a boldog 90-es évek a nyílt kikiáltással? Vagy lehet, hogy visszatér majd, és a parketten küzdenek újra, csak már a robotokkal?

Source link