A Magyar multi program és a gazdaság ellenálló képessége

A növekvő környezeti bizonytalanságok közepette a magyar gazdaság ellenálló képességének növelése fontos feladat. Ennek egyik módja lehet a gazdaság magyar szeletének erősítése, válságállóvá tétele. Ezt segítheti a Magyar multi program, amelynek már megjelent a pályázati kiírása. A program célját a kiírás így foglalja össze:

A növekedési potenciállal bíró, innovatív és exportképes termékeket, illetve szolgáltatásokat előállító kkv-k megerősítése.” A cél indoklása így hangzik: „Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a gazdaság dinamizálásában kulcsszerepet játszanak az összes cég legfeljebb néhány százalékát kitevő kis- és közepes vállalatok.

A célcsoport eszerint a már jelenleg is sikeres, innovatív kis- és közepes vállalati szektor, amely együttesen valóban nem nagy, az összes vállalat 5,8 százalékát teszi ki, a foglalkoztatásból 35,5 százalékkal veszi ki a részét. Vannak azonban még mikrocégek is, amelyek aránya 94 százalék, és a foglalkoztatás 33,4 százalékát adják. Adódik tehát a kérdés: érdemes-e kihagyni a pályázati lehetőségből ezt a vállalati csoportot? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az Eurostat legutóbbi adatai szerint a 2009–2017 közötti időszak GDP-növekedéséhez a mikrocégek 18,8, a kicsik 13,5 és a közepesek csupán 9,9 százalékkal járultak hozzá. Vagyis úgy tűnik, hogy megvan a mikrocégekben is a növekedési potenciál.

A kiírás szerint a 2017-ben minimum öt főt foglalkoztató cégek pályázhatnak. Ez érdekes feltétel, hiszen az 5-től 9 főig foglalkoztató cégek még mikrocégek. Ezek viszont a célok indoklásánál nem szerepelnek. Viszont a további feltételek szinte teljesen ki is zárják ezt a cégcsoportot a pályázás lehetőségéből. Feltétel ugyanis az is, hogy 2017-ben a pályázó árbevételének minimum 100 millió forintnak kellett lennie, illetve, hogy 2014–2017-ben a nettó értékesítési árbevételében százszázalékos átlagos, évesített növekedést kellett elérnie. Az utóbbi feltétel valószínűleg nemcsak a mikro-, de a kisvállalatokat is kizárja a lehetőségből. Ugyanakkor meglepő, hogy a közepes méretű cégeknél, ahol a jelentősebb értékesítési árbevétel jogos követelmény lehetne, 20 százalékos átlagos éves nettó értékesítési árbevétel-növekedés is elegendő a pályázáshoz.

Előírás a legalább négy lezárt üzleti év is, ami viszont kizárja az újonnan alapított, gyorsan növő, már most nemzetközi piacokon is működő startup cégeket, amelyek valódi növekedési potenciállal és exportnövelési lehetőséggel rendelkeznek. Úgy tűnik tehát, hogy az az ötven cég, amelyet majd a pályázat alapján kiválasztanak, leginkább a már megállapodott, a meglévő hagyományos gazdasági szerkezetbe beilleszkedő közepes méretű vállalatok közül kerülhet ki, hiszen ezeknél a mikrók és kicsik számára előírt százszázalékos átlagos évesített növekedési kívánalommal szemben egy sokkal szerényebb, 20 százalékos érték is elegendő. Ezek a cégek aztán – ahogyan a kiírás fogalmaz – „egyedi, kifejezetten a számukra kialakított, magas színvonalú fejlesztési segítséget kapnak”. Ezzel, remélhetőleg, innovációban és külpiacra jutási lehetőségben egyaránt megizmosodhatnak.

Bár tudjuk, hogy az innovativitáshoz, az exportképességhez nem elég a korszerű technika, sőt még a tőkeinjekció sem. Színvonalas, korszerű, nemzetközi kitekintéssel rendelkező menedzsmentre és munkavállalókra is szükség van.

Vagyis a segítségnek ki kell terjednie például a menedzsment és a munkavállalók tudásszintjének emelésére is. De szükség lesz nemzetközi piaci és kulturális ismeretekre is ahhoz, hogy a külpiaci szereplés tartósan eredményes lehessen.
Ha a program sikeresen megvalósul, akkor az eredmény az lehet, hogy már jelenleg is működő ötven magyar cég magasabb fejlettségi és versenyképességi szintre léphet. Ám ez továbbra is a magyar gazdaság egyetlen, a jelenlegi szerkezetet képviselő szelete.

A nemzetközi elemzések azonban azt is bizonyítják, hogy a dinamizmust, a gyors alkalmazkodást a gazdaságba elsősorban azok a mikro- és kiscégek – közöttük is az újonnan létrejövők – viszik bele, amelyek az új gazdasági ágakba kapcsolódnak be. Ilyenek például az információtechnika, a szoftverfejlesztés és a tudásalapú szolgáltatások. Ezek a cégek általában első perctől nemzetközi piacokra dolgoznak. Sikerükhöz azonban – ahogyan arra a legutóbbi OECD-országtanulmány is figyelmeztet – arra is szükség van, hogy a gazdasági intézményrendszer, az úgynevezett üzleti ökoszisztéma támogassa a vállalkozószellem, az innovativitás kibontakozását a gazdaság valamennyi szereplője, de különösen a kisvállalkozások számára. Az ilyen környezet egyben hozzájárul a termelékenység növeléséhez is. Egyébként a vállalat-gazdaságtani meghatározások szerint a multicég nem méretkategóriát jelent elsősorban, hanem azt, hogy az illető cég több országban van jelen termékeivel, szolgáltatásaival, nemcsak exportálóként, hanem helyi előállítóként is.

Vagyis az exportképesség javításával még csak exportáló, és nem multicégeink lesznek.

A növekvő környezeti bizonytalanságok közepette, amikor a magyar gazdaság válságálló képességének növelése elengedhetetlenül fontos, szükség lenne ezért egy olyan programra is, amely a mikro- és kisvállalatokban rejlő lehetőségeket akarja felszínre hozni, különös tekintettel azokra a dinamikusan növekvő vállalkozásokra, amelyek az új gazdasági ágakban működnek, és kezdettől fogva esélyük van arra, hogy a nemzetközi piacokon is sikeresek legyenek. A szélesebb vállalati körben való gondolkodás ezért jó hatással lenne a ma még alacsony szintű magyar külföldi tőkebefektetésre is, ami – a nemzetközi elemzések szerint – egyben versenyképesség-növelésünk forrása és eredménye is lehetne.