Vasfüggöny után ajtónyitás | Világgazdaság

Milyen volt a főváros turizmusa 100 évvel ezelőtt? Erről izgalmas képet fest a „Budapest részletes kalauza – A Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségének hivatalos útmutatója”, a Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó 1926-os kiadványa. Az első igazi magyar guide Thirring Gusztáv földrajztudós, statisztikus, demográfus műve, az akkori turisztikai nevezetességekkel ismertet meg. A szállodák szobaszámának feltüntetésétől kezdve a múzeumok tárlóinak részletes leltáráig mindent megtudhatunk a kis zsebkönyvből. A belső borítón Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertjének hirdetése ötlik a szemembe. „Van ott teniszpálya, gyermekjátszótér, vendéglő, kávéház, tejivócsarnok, nyáron szimfonikus zene, télen jégsportok.” Megjelenik a gyógyturizmus és az akkori wellness is: a Dr. Batizfalvy-féle szanatórium és vízgyógyintézetben az Aréna út 82. alatt „víz-, fény- és elektromos gyógymódok, röntgen és vegyi laboratórium – bejáróknak is –, soványító- és hízókúrák” egyaránt elérhetők. A pályaudvarok, hajóállomások, idegenforgalmi szervezetek és utazási irodák száma lenyűgöző. A mátyásföldi repülőtér 1926-ban már működik, a Vörösmarty tér 3. szám alatt található irodában jegyet lehet venni Párizsba, Prágába, Varsóba, Bécsbe, Belgrádba, Bukarestbe.

Karinthy is utazott

A Magyar Légiforgalmi Rt. Budapest és Bécs között reptet, jegyek az Erzsébet körút 9. szám alatt kaphatók. Márciustól novemberig naponként, tavasszal és ősszel háromszor egy héten indult gép. Ilyen járaton utazott Karinthy Frigyes is, hogy Bécsből eljusson Stockholmba, az agyműtétjére. Az utasokat a budapesti központi irodákból autóval szállították ki a reptérre. Hidroplánnal is utazhattak az akkori kalandvágyók, a Gellért térről indultak a vízi repülők. Az Aero Express kirándulójáratai a Duna mentén és a Balatonra közlekedtek.

A MÁV gazdag választékot nyújtott utazási kedvezményekből, olcsóbban járhatták az országot a csoportosan kirándulók és a sportszövetségi tagok. Az utazási irodák már akcióznak! A Nászút féláron című bájos fekete-fehér filmben Jávor Pál és Tolnay Klári azért házasodik össze, hogy fél áron utazhassanak az olasz tengerpartra. Abbáziába gyakran indulnak a középosztály számára megfizethető vonatok. Az akkori jobb fővárosi szállodák az érkező vendég elé „társaskocsit” küldtek a pályaudvarra.

Mint például a Gellért. Ahova, alighogy megnyílt, máris beköltöztek a megszálló román csapatok, majd Horthy szemelte ki főhadiszállásnak. A húszas évektől aztán nagy bálok, díszvacsorák zajlottak itt – Gundel Károly vezényletével –, ekkor élte igazi fénykorát a 100. születésnapját tavaly ünneplő Gellért. Királyok, maharadzsák, költők, művészek laktak a szobákban, amelyek az akkori luxussal gazdagon voltak felszerelve. Közben elindul a hazai MICE (üzleti – a szerk.) turizmus, bár még nem így hívták: 1921. október 1-jén itt tartották a szállodások nemzetközi találkozóját, de rendeztek itt sakkolimpiát és orvoskongresszust is.

Túra Sztálinvárosba

A turizmusban Magyarországon a II. világháború, pontosabban 1948 után egyetlen turisztikai vállalatot hagytak meg: az IBUSZ-t. Magyarok csak a szocialista országokba utazhattak, megszorításokkal, a hazánkba látogató külföldiek többsége is a hivatalosan utazókból állt. A háború után a szállodák viszonylag hamar magukhoz tértek, már amelyiket nem bombázták le teljesen. Az első lakók között szovjet parancsnokokat találunk. Az ötvenes évek időszaka nem éppen a világlátásról szólt, bár az IBUSZ ekkor is működött. Ha külföldre nem is nagyon lehetett utazni, túrákat szerveztek Sztálin városba, hogy az érdeklődők megtekinthessék, hogyan is épül egy szocialista város. A vidékieknek meg a budapesti lakótelepeket ajánlották „desztinációnak”. Külföldi turisták érkeztek az ötvenes-hatvanas években is, bár szinte kizárólag csoportosan, és idegenvezetővel kísérgették őket, nem lehetett csak úgy egyénileg elkóricálni. A külföldi turista és az idegenvezető – némi propagandacéllal – már megjelenik a kor magyar filmjeiben: Gordon Zsuzsa franciául gagyog Gábor Miklósnak az Állami Áruház című filmben, Sütő Irén pedig olaszul tájékoztatja a turistákat a látnivalókról az Özvegy menyasszonyokban.

1948 után egyetlen turisztikai vállalatot hagytak meg: az IBUSZ-t. Magyarok csak a szocia lista országokba utazhattak, megszorításokkal. A hazánkba látogató külföldiek többsége is a hivatalosan utazókból állt
Fotó: Fortepan

1956 után enyhült a helyzet, egy évvel később megalakult az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, rá tíz évre a Volántourist, a Malév Air Tours, az első szövetkezeti utazási iroda, a Cooptourist, később a Budapest Tourist. 1976-ig ez a hat teljes jogkörű utazási vállalat működött. Számuk csak a nyolcvanas évektől indult növekedésnek a korábbi szigorú szabályozás enyhítése következtében. A határok a hatvanas évektől kezdtek részlegesen megnyílni. Pár év múlva már jöhetnek haza a kint állampolgárságot kapott kivándorlók. Az IBUSZ intézte egy időben az útlevélkiadást is, léteztek afféle biankó útlevelek, ezekhez hozzájutni kiváltságnak számított.

A hetvenes évek közepétől kezdve létrejönnek a külföldön működő magyar idegenforgalmi képviseletek. A magyar turizmus doyenje – talán közhelyszerűen hangzik ez a kifejezés, de többen is ily módon aposztrofálták a ma is dolgozó Walkó Miklóst, aki évekig képviselte Magyarországot mint IBUSZ-irodavezető Stockholmban, New Yorkban, Párizsban, Frankfurtban. Akkor az iroda egyben Magyarországot is képviselte, azt a tényt demonstrálva, hogy az ország készen áll a turizmusra.

A Mátyásföldi Repülőtér 1926-ban már működik, a Vörösmarty tér 3. szám alatt található irodában jegyet lehet venni Párizsba, Prágába, Varsóba, Bécsbe, Belgrádba, Bukarestbe
Fotó: Fortepan

A Duna Intercontinental nyitása előtt külföldön tanulták meg néhányan az amerikai szállodasztenderd és -menedzsment alapjait. Annak idején ez volt az első szállodai beruházás, amelyhez dollármilliókat vett fel a magyar állam, hogy felépíttethesse. Az épület az akkori legmodernebb szaktechnikát alkalmazta, a magyar szakembereknek pár hét alatt kellett beilleszkedniük a nyugati világ akkor még ismeretlen ritmusú idegenforgalmának vérkeringésébe.

Zimmer frei és gulyásparti

A Duna-parti szállodasor kezdett kiépülni, a Hilton, a Fórum, majd az Atrium Hyatt is nemzetközi láncok szemeiként üzemeltek. A hotelek között kialakult egy visszafogott verseny, hiszen a külföldi anyavállalat ezt várta el tőlük. Az IBUSZ legnépszerűbb „idegenforgalmi terméke”, a Gulyásparti – amelyet le is védtek – ekkor éli fénykorát. A bárokban sztriptízt lehet nézni kemény valutáért, a nyelveket beszélő szállodaportások, taxisok és a bárzongoristák kiválóan kerestek, a dollárboltokban Malibu is kapható, a Mátyás Pince és a Moulin Rouge dübörög. A balatoni Zimmer frei-üzlet virágzik, az NDK-s turisták özönlenek a magyar tengerhez. Aztán egyszer úgy döntenek, hogy nem mennek haza – de a többi már történelem…

A cikk a Manager Magazin májusi számában jelent meg
(Vasfüggöny után ajtónyitás)