Újra megjelentek a vevők az olaj piacán

Az árupiacok jócskán kivették a részüket az elmúlt hetek ármozgásaiból, és májusban mind az energiahordozók, mind az ipari fémek áreséssel reagáltak a két legfőbb piacromboló téma, a kereskedelmi háború és a közeledő recesszió erősödő hatásaira.
Folytatva a május közepe óta tartó áresést, június első hetét is gyengüléssel kezdte a nyersolaj, ármozgását elsősorban a globális növekedés és a kereslet miatti aggodalmak irányították. Ehhez jött a május végi állapotokat mutató amerikai készletjelentés, amely 22,5 millió hordós heti készletnövekedésével (ez a nyersolajra és a származtatott termékekre is vonatkozik) minden eddigi rekordot megdöntött a készletjelentések 1990-es bevezetése óta.

A nyersolaj technikai és lélektani szempontból egyaránt fontos támaszszintekhez érkezett (50 és 60 dollár per hordó a WTI és a Brent esetében), és ez a részvénypiacok múlt heti erősödésével és a gazdasági várakozások javulásával együtt új vásárlásokat hozott az olaj piacára. Nem egyszerű egy olyan piacon navigálni, amelyre jókora egymással ellentétes hatású erők hatnak, különösen azután, hogy a Brent olajjal való sávos kereskedés jó pár hónapig fennálló lehetősége május végére összeomlott. A kulcsfontosságú 60 dollár per hordó támaszszint közelébe végül is Trump elnöknek a mexikói import vámjának emeléséről szóló döntése húzta le a Brent olajat, és a már említett ugrásszerű készletnövekedés egy kis időre még alá is vitte.

Rövid távon az újabb amerikai heti készletjelentés mellett az OPEC holnap és a Nemzetközi Energiaügynökség pénteken kikerülő havi jelentéseire figyel a piac, a fő kérdés pedig az, hogy a nagy intézmények hogyan látják a kereslet alakulását. Valószínűsíthető, hogy a recesszió vezérelte eladások már kifutottak azzal, hogy a Brent olaj elérkezett a 60 dollár per hordó körüli támaszszintre. Ha hosszabb időre ez alá süllyedne a Brent ára, az olajár visszakerülhet a tavaly decemberi mélypontjára, de a fundamentális tényezők nem támasztják alá ezt a lehetőséget.