PÉNZÜGYI HÍREK
Turizmus volt, van, lesz | Világgazdaság
[ad_1]
Már az Olümpiában megtartott olimpiára is szerveztek vendégeket, utakat. Az utazás, a felfedezés iránti vágy emberi ösztön, az évezredek alatt csupán a motivációja változott. Határa, szó szerint, a csillagos ég.
Ha megpróbálunk utánanézni, mikortól létezik az a jelenség, hogy az emberek túlnyomó többsége szeret kimozdulni a lakóhelyéről és időről időre felkerekedik világot látni, azt állapíthatjuk meg, hogy a turizmus története szorosan összefügg az emberiség fejlődésével. Fontos leszögezni, hogy az idegenforgalom nem a helyváltoztatásról szól – hiszen a háborúkról vagy a népvándorlási hullámokról ugyanez szintén elmondható –, hanem a külvilág békés megismeréséről, majd az állandó környezetbe való visszatérésről.
Ugyanakkor külön kell választani az ösztönöket és az ezekre épülő piacok megszületését.
A szervezett turizmus alig kétszáz éves múltra tekint vissza.
Az angol Thomas Cook 1841-ben a South Midland Temperance Association (SMTA) titkáraként kirándulást szervezett Loughbo rough-ba. Egy mindössze tíz mérföldes vonatútra invitálta a vendégeket, amelyre a retúrjegy egy schillingbe került. Az ötlet gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen 570 résztvevő fizetett Cook idegenvezetéséért. A loughborough-i kiruccanás sikere további utak megszervezéséhez adott motivációt: Cook 1845-ben jegyezte be hivatalos formában is a tevékenységét és alapította meg a nagy múltú Cook utazási irodát.
Egyiptom mindig is kedvelt úti cél volt. A piramisok, a szfinx, egy kellemes nílusi hajóút már több mint száz éve vonzza a turistákat
Fotó: AFP
Körülbelül innen indulva jutott el a turisztikai iparág a mai látványos kiterjedéséig. Az UNWTO 2018-as jelentése szerint az idegenforgalom által generált globális export értéke 2017-ben elérte az 1600 milliárd dollárt (négymilliárd dollár naponta, forintban 1140 milliárd…), ami annyit tesz, hogy a turizmus a harmadik legtöbb kiviteli volument generáló ágazat.
A nemzetközi turistaérkezések száma ugyanebben az évben meghaladta az 1,3 milliárd főt, ami éves bázison 84 milliós pluszt mutatott, egyben új rekordot állított fel.
Nagyjából így állunk jelenleg, de nagyon előreszaladtunk, hiszen mint oly sok minden, ez a történet is az ősemberrel kezdődött, aki leginkább azért kerekedett fel, hogy élelmet szerezzen magának. Vagyis hiába szokták viccesen a Tirolban talált Ötzit az alpinizmus alapítójának titulálni, a hauslabjochi ember természetesen nem csúszkálni érkezett a hegyekbe. A sok ezer évvel ezelőtti turizmus motivációja mindössze a normálisnak mondható életvitel helyszínének megtalálása volt. Az ókor ezt a koncepciót már messze meghaladta. Feltételezések szerint a Babilon és Egyiptom felé tartó kereskedők igényeire reagálva jöttek létre az első kereskedelmi szálláshelyek. Ezek az üzleti utazások mellett a hivatásból (például futárok) fakadó szükségleteket is kielégítették, ahogyan a vallási célzatú utazások is egyfajta szegmenst jelentettek számukra.

Párizsi napfényfürdő, 1962
Fotó: AFP
Az első olyan esemény, amelyben meglátták a turistacsalogató potenciált, a Krisztus előtt 776-tól megrendezett olimpia, melyre a görögök tudatosan szervezték a közönséget. Jár a kalaplengetés a Római Birodalomnak is, amely kitűnő feltételeket biztosított a távoli helyek felkereséséhez. Nemcsak az úthálózatot építette ki, de fogadókat is telepített. Az utazás biztonsága a rómaiaknál már nem csupán a birodalom igazgatását és a kereskedelmet segítette, hanem a szabadok kedvtelési célú kalandozásait is. A tengerparti üdülések, a gyógyhelyek és a szentélyek felkeresése a mindennapok szerves részévé vált. A birodalom bukása részben maga alá temette az idegenforgalom növekedését is, hiszen a középkor feudális társadalmában a helyhezkötöttség vált jellemzővé, ez egyúttal azt is jelentette, hogy az utazás ebben az időben ugyancsak esetinek számított. A középkor utolsó szakaszában azonban ismét előbukkantak a városlátogató és kulturális turizmus csírái: találni példát az egyetemek közötti tanár- és diákcserére, és a céhlegények vándorlásai is bevett gyakorlattá váltak, ahogy a 19. századtól az amerikai tehetős ifjak is előszeretettel járták be a Párizs–Róma–Velence tengely úgynevezett Grand Tourját.
Az igazi áttörést a brit ipari forradalom innovációi jelentették, amelyek ugrásszerű változást hoztak a közlekedés fejlődésében, ezzel párhuzamosan pedig letették a modern kori turizmus alapjait is.
A vasút és a gőzhajó, később a robbanómotor és a repülő találmánya nyomán tömegek indultak meg. Ugyanakkor külön turisztikai szolgáltatások (összefoglaló nevén: az attrakció) még nem álltak rendelkezésre. A hatalmas látogatóforgalom elszállásolása állandó gondot jelentett, erre reagálva megkezdődött a nagy szállodaépítési korszak.

Turisták a Szent Márk téren 1900-ban
Fotó: AFP
Az utazás egyik legfontosabb feltétele a szabadidő, ezért a turizmus szempontjából sorsdöntő volt a fizetett szabadság jogának törvényi elismerése,
ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet javasolta 1937-ben. Az 1973-as olajválság ismételten új szakaszt nyitott a turizmusban, mivel az energiaárak drágulása megnehezítette a közlekedést. Ez a szituáció rávilágított olyan, a mai napig kezeletlen problémákra, mint az idegenforgalom szezonális hatásának kivédése, illetve a természeti és kulturális környezetben okozott pusztításának kezelése. A közlekedés, az A pontból B-be való eljutás gyorsulása, illetve a légi közlekedés fejlődése új lehetőségeket nyitott az iparág és az utazni vágyók számára, és a világűr csoportos turisztikai meghódítása sincs már messze.
A cikk a Manager Magazin májusi számában jelent meg
(Turizmus volt, van, lesz)
[ad_2]
Source link






