Trump kereskedelmi háborújának valódi költsége

Egy ideje úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségek „egy új normalitásba” lépve enyhülnek. Miután mindkét ország magas vámokat vetett ki egymás termékeinek jelentős hányadára, Donald Trump amerikai elnök tartózkodott attól, hogy tovább eszkalálja a kialakult helyzetet. Azok után azonban, hogy két hete Sanghajban ismét eredmény nélkül zárultak a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások, Trump bejelentette, hogy szeptember 1-jétől további 300 milliárd dollár értékű kínai termékre vet ki 10 százalékos vámtarifát. (Az amerikai kormányzat keddi közlése szerint azonban egyes termékeket kihagynak a szeptember 1-jén 10 százalékra emelendő kínai importvámlistáról, más termékekre vonatkozóan pedig december 15-re halasztják a 10 százalékos tarifa kivetését – a szerk.)

Ha ez az új intézkedés egészében hatályba lépne, akkor szinte az Egyesült Államokba érkező összes kínai árura vám vonatkozna. (Az USA már 250 milliárd dollár értékű kínai importra vetett ki 25 százalékos vámot.) Az Egyesült Államok nem vám jellegű akadályokat is gördített Kína elé a kereskedelmi háborúban, de a kölcsönös vámok a legláthatóbb elemei a vitának, és ezek valószínűleg nagyobb károkat okoznak Amerikának, mint Kínának.

Az egyik módja annak, hogy összehasonlítsuk az egyes országok kereskedelmi politikáinak korlátozó hatásait, ha figyelembe vesszük az általuk alkalmazott átlagos vámtarifákat. Az Egyesült Államok szempontjából elég megnyugtató a kép. Trump hivatalba lépése előtt az ipari importtermékekre vonatkozó átlagos vám mértéke mintegy 2 százalékon állt, ami valamivel alacsonyabb volt a kínai szintnél.
Trump elnöksége alatt ez az érték nem emelkedett meg számottevően. A Kínából származó import az USA-ba érkező összimport mintegy negyedét teszi ki, és a 25 százalékos vámtarifa az importált kínai termékek mintegy felére vonatkozik. Eszerint az átlagos amerikai importvám mintegy 3 százalékponttal 5 százalékra emelkedett, ami nem tűnik túlzottan magasnak.

Az átlagos vámszint azonban félrevezető indikátor. A közgazdaságtani elméletek szerint a vámok aránytalanul negatívan hatnak a fogyasztókra és a gyártókra. A vámszint megduplázása révén például a jóléti költségek több mint kétszeresre emelkednek. A korlátozott körben alkalmazott 25 százalékos vámnak így jóval súlyosabb hatása van, mint egy 3 százalékos átlagos vámszintnek.

Sok ország alkalmaz magas importvámokat bizonyos termékek esetében. A 15 százalékos mértéket általában a felső plafonnak tartják. Ezek a plafonszintek a teljes import kevesebb mint egy százalékára vonatkoznak a legtöbb iparosodott országban, az Amerikába érkező importtermékek esetében azonban jóval nagyobb arányt tesznek ki.

Továbbá Trump vámjai diszkriminatívak:

a 25 százalékos vámot csak a kínai gyártóknak kell megfizetniük, európai, latin-amerikai és ázsiai versenytársaiknak nem.

Egy ilyen országspecifikus vám azzal egyenlő, mintha minden importra egységes vámot vetnének ki, de közben a Kínán kívüli gyártók szubvenciót kapnának, amit az amerikai fogyasztók fizetnek meg a magasabb árakban.

Miután a nem kínai gyártók akár 25 százalékkal is megemelhetik áraikat, és még így is versenyképesek maradnak az amerikai piacon, az amerikai fogyasztók számos árucikkért többet fognak fizetni. A Trump-féle Kína elleni vámok közvetett hatása a fogyasztói árak növekedésére valószínűleg jóval nagyobb annál a 0,1 százalékos szintnél, amelyet egy, a Federal Reserve Bank of San Francisco Economic Letter című kiadványában februárban megjelent elemzés adott meg. Az országspecifikus vámok alkalmazásának közvetett káros következményei miatt számít a „legnagyobb kedvezmény elve” a globális kereskedelmi rendszer egyik sarokkövének. (E szerint az elv szerint a Világkereskedelmi Szervezet tagállamai nem részesíthetik kevésbé kedvező elbánásban egy másik tagország termékét, mint az összes többi tagország hasonló termékeit
– a szerk.)

Továbbá a témában készült első tanulmányok szerint a kínai gyártók nem csökkentették jelentősen áraikat Trump vámjaira reagálva. De ha még így tettek is, az alacsonyabb kínai árakból származó, az amerikai fogyasztóknál jelentkező kis előnyt jóval felülmúlják a kínai termékekkel versengő, Trump országspecifikus vámjai által az amerikai piacra terelt importnál érvényesített magasabb árak.

Habár Kína korábban viszonzásképpen szintén 25 százalékos vámot vetett ki sok, az USA-ból importált termékre, ennek az intézkedésnek a kínai gazdaságra gyakorolt negatív hatásai valószínűleg korlátozott mértékűek, mivel az amerikai termékek kevesebb mint egytizedét teszik ki a Kínába érkező teljes importnak. Az amerikai lépést megtorló kínai vámoknak következésképp csekély hatásuk lesz a kínai gazdaságra. Emellett Kína valójában csökkentette a világ más országaiból származó importra kivetett vámokat.

Továbbá a Kínába érkező amerikai import nagy hányada mezőgazdasági termékekből, például szójababból áll, amit Kína könnyen tud hasonló áron importálni Brazíliából, ha szükséges. Az USA ezért feltehetően több szójababot exportálna olyan piacokra, amelyeket korábban a brazil termelők szolgáltak ki, például Európába. (Ez csökkentené Amerika Európával szembeni külkereskedelmi hiányát, és enyhülne az Európai Unióval szembeni amerikai nyomás ebben a kérdésben.)

Az USA a Kínával szembeni agresszív kereskedelempolitikája részeként a nem vám jellegű akadályokat is fokozta. Ebből a szempontból a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Trump döntése értelmében a kínai technológiai óriáscég, a Huawei felkerült arra a listára, amely azokat a vállalatokat tartalmazza, amelyeknek az amerikai cégek nem adhatnak el amerikai termékeket. Való igaz azonban, hogy Trump azt is mondta, hogy az amerikai beszállítóknak engedélyeket kell beszerezniük, ha továbbra is a Huawei beszállítói szeretnének maradni. De jelen helyzetben az amerikai cégek kétszer is meggondolják, hogy hosszú távú szerződést kössenek-e a Huaweijel vagy más olyan nagyobb kínai vállalattal, amelynél fennáll a kockázat, hogy rákerül a tilalmi listára.

Ezzel párhuzamosan a kínai kormányzat és vállalatok meg fogják kétszerezni arra vonatkozó erőfeszítéseiket, hogy ne függjenek az USA-tól a fontos technológiai alkatrészek beszerzése terén. A tilalmi listára való felkerülés veszélye ezentúl jelentős akadálya lesz az amerikai–kínai kereskedelemnek. Ráadásul mivel ez az akadály is diszkriminatív jellegű (csak Kínára vonatkozik), ugyanolyan jelentős költségekkel jár majd, mint az országspecifikus vámok.

Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org