Szaladhat a régiónk az EKB után

Nagyot fordult a világ a jegybankárok körül az elmúlt egy évben. Tavaly ősszel még arról volt szó, hogy mikor kezdi el emelni az alapkamatot az Európai Központi Bank (EKB), ma már arra vár a piac, hogy szeptemberben bejelentse az újabb euróövezeti lazítást. A kelet-közép-európai régió jegybankjait eltérően érinti a közelgő lazítás: van, akit kényelmes, van, akit kényelmetlen helyzetbe hoz.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) vélhetően megnyugodhatott a hírek hallatán. Amikor az EKB még szigorításra készült, erős volt a nyomás a hazai jegybankon, hogy mozduljon el az ultra laza monetáris álláspontról, és legalább a nem konvencionális eszköztár segítségével szigorítson. Az MNB ezt egyáltalán nem akarta megtenni, végig kitartott a támogató monetáris politika mellett.

A jegybank jól számolta ki az európai folyamatok deflatorikus hatását: a hazai árindex a májusi 3,9 százalékról már júliusra 3,3 százalékra lassult. A várakozás szerint a drágulás mértéke a következő hónapban 3 százalék alá mérséklődik. Az év végétől azonban a bázishatások és a bejelentett új kormányzati intézkedések következtében ismét emelkedik az infláció, és a jegybank szerint az előrejelzési horizont végére éri el fenntartható módon a 3 százalékos szintet.

Emellett a forint gyengesége sem indokolja, hogy rohamléptekben lazítsanak a kondíciókon. A hazai deviza ismét történelmi mélypontját, az euróval szembeni 330-as szintet súrolja alulról, egy további lazítás, lehet, hogy kontrollálatlanul gyengítené a forintot olyan szintre, amely már a jegybanknak sem lenne kényelmes.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja