Mit érdemes tudniuk az osztrák nyugdíjrendszerről az ott dolgozóknak?

Ausztriában több mint százezer magyar dolgozik, őket és családtagjaikat közvetlenül érinti, hogyan alakul az osztrák nyugdíjjogosultságuk. Az osztrák nyugdíjrendszer alapelve, hogy az állami nyugdíjnak biztosítania kell a tisztes megélhetést minden nyugdíjas számára. Ezt a célt a 80/45/65 szabály alkalmazásával kívánják elérni: 80 százalék legyen a bruttó helyettesítési ráta (az első nyugdíj bruttó összege érje el az utolsó aktív bruttó kereset 80 százalékát), ha az érintett nyugdíjas legalább 45 évi biztosítási idővel rendelkezik a 65 éves korhatár betöltésekor.
A nyugdíjkorhatár jelenleg a férfiak és a közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó nők számára 65 év, a nem közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó nők számára 60 év. A nők általános nyugdíjkorhatára szintén 65 év lesz az 1992-es szövetségi alkotmánytörvény alapján: 2024. január 1-jétől évente 6 hónappal emelkedik, ennek következtében az 1968. június 2-án vagy azt követően született nők már csak 65 éves koruktól igényelhetik az öregségi nyugdíjat.
Az öregségi nyugdíj igényléséhez a korhatár betöltése mellett legalább 180 biztosítási hónap (15 biztosítási év) megléte szükséges, és e 180 hónapból legalább 84 hónapot (7 évet) keresőtevékenységgel kell megszerezni.
A biztosítási hónapok számába a keresőtevékenységgel szerzett biztosítási hónapok mellett egy sor egyéb időszak is „egyenértékű időtartamként” (Ersatzzeiten) beszámít (ilyen esetekben a járulékterhet fő szabály szerint a szövetségi költségvetés viseli), például a gyermeknevelési időszakok, a katonai és polgári szolgálat időtartama, vagy a munkanélküli-segély folyósításának tartama.
Ausztriában a nyugdíjasok relatív elszegényedését sávos nyugdíjemeléssel próbálják megakadályozniFotó: Shutterstock
Az állami nyugdíjrendszer 2014 óta az egyéni nyugdíjszámlákra épül, amelyeken a bruttó járulékalap 1,78 százalékát írják jóvá évenként. Ebbe a bruttó járulékalapba beszámít minden kereset, amely után járulékot fizettek, és minden olyan ellátás, amelyet a nem keresőtevékenységgel szerzett időszakra törvényben határoznak meg. Az adott évi járulékalap az adott évre vonatkozó havi bruttó átlagkereset 14-szerese, a járulékfizetési felső határ figyelembevételével. A jóváírások együttesen alkotják a teljes jóváírást, amelyet a nyugdíjkorhatár betöltésével 14-gyel elosztva megkapjuk az osztrák bruttó kezdeti nyugdíjösszeget. A nyugdíjat ugyanis Ausztriában – a keresetekhez hasonlóan – évi 14 alkalommal fizetik. (Az áprilisi és az októberi nyugdíj összegét duplán fizetik ki.) A jóváírásokat a tényleges nyugdíjigénylés időpontjáig a bruttó keresetek növekedési rátáját figyelembe véve minden évben valorizálják.
Az egyéni nyugdíjszámlák révén áttekinthető, kiszámítható, egyszerű a rendszer, minden érintett minden évben pontosan látja, az adott pillanatban mennyi nyugdíjra számíthat a felhalmozott nyugdíj jóváírásai alapján.
Minden biztosított és a foglalkoztatóik egységes mértékű nyugdíjjárulékot fizetnek, ennek mértéke jelenleg összesen a bruttó kereset 22,8 százaléka (a munkavállaló 10,25 százalékot, a munkáltató 12,55 százalékot fizet). A járulékfizetési felső határ 2019-ben havi 5220 euró. Idén a havi 446,81 eurót meg nem haladó összkereset járulékmentes, ám az ilyen alacsony keresettel rendelkező személyek (marginális foglalkoztatásban állók) az osztrák társadalombiztosítás rendszerében nincsenek biztosítva, de külön biztosítást köthetnek.
A nyugdíjszámlák rendszere azt is lehetővé teszi, hogy a szülők osztozzanak a gyermekneveléssel szerezhető biztosítási időtartamok során a dolgozó szülő által szerzett jóváíráson, hogy a gyermekével otthon maradó szülő leendő nyugdíjának összege ne csökkenjen túlzott mértékben. A dolgozó szülő átadhatja a jóváírása legfeljebb 50 százalékát a gyermeket otthon nevelő másik szülőnek. Gyermekenként legfeljebb hétévi jóváírás osztható meg ilyen módon. A nyugdíjjogosultság szempontjából egyébként a gyermekneveléssel a születéstől számított legfeljebb 48 – járulékfizetés nélküli – naptári hónap számítható be. (Ikerszülések esetében legfeljebb 60 naptári hónap.)
Ausztriában a kiegyenlítő támogatások (Ausgleich­szulage) rendszere garantálja az öregkori elszegényedés megfékezését. A támogatás a törvényben évente meghatározott minimális ellátási szint és az adott (állandó osztrák lakóhellyel rendelkező) személy nyugdíja és egyéb jövedelme közötti különbözet. Idén e kompenzációs mechanizmus révén
az egyedülálló nyugdíjasnak biztosított minimális bevétel 933,06 euró havonta,
abban az esetben viszont, ha legalább 360 havi (30 évi) járulékfizetéssel szerzett biztosítási idővel vonult nyugdíjba, akkor a minimális bevétel 1048,57 euró havonta,
a nyugdíjas pároknak biztosított minimális bevétel 1398,97 euró havonta.
A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét leginkább a Korridorpension kínálja, amelynek rendszerében minden legalább 40 év biztosítási idővel rendelkező igénylő a korhatára betöltése előtt három évvel kérheti a korhatár előtti nyugdíjat, amelynek összegét levonás (malus) terheli: évi 5,1 százalék, de összesen legfeljebb 15,3 százalék. További lehetőség a rugalmas nyugdíjba vonulásra a résznyugdíj (Teilpension) igénylése. Ez valójában nem nyugdíj, hanem könnyített részmunkaidős munkavégzési lehetőség azok számára, akik betöltötték a 62. életévüket, és egyébként jogosultságot szereztek a Korridorpension korhatár előtti nyugdíjra, amely helyett az érintett választhatja ezt a megoldást. Ennek keretében a heti munkaórák száma 40-60 százalékkal csökkenthető, miközben a kereset csak a munkaidő-csökkentés mértékének a felével lesz kevesebb, és a korábbi teljes kereseti összeg beszámít a nyugdíjjóváírásba.
A hozzátartozói nyugellátások szabályozása is viszonylag megengedő az osztrák rendszerben a többi európai nyugdíjrendszerhez képest. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj például 30 hónapig jár, és e korlát alól is számtalan felmentés adható a gyermekekre és a házasság hosszára tekintettel. A hozzátartozói nyugellátás mértéke – amely az elhunytat megillető nyugdíj maximum 60 százaléka lehet – függ egyfelől a túlélő házastárs, másrészt a család összesített jövedelmétől, amelyet mindkét esetben a haláleset előtti két év tekintetében vizsgálnak. Ha 2019-ben az özvegyi nyugdíj és az özvegy saját jövedelme együttesen nem éri el a havi 1995,25 eurót, akkor az özvegyi nyugdíjat megnövelik úgy, hogy az együttes jövedelem elérje ezt az összeget, feltéve, hogy ez az összeghatár nem magasabb, mint az elhunyt nyugdíjának 60 százaléka. Ha idén az özvegyi nyugdíj, valamint az özvegy saját nyugdíja és saját jövedelme együttesen meghaladja a havi 8460 eurót (az osztrák maximális járulékalap kétszeresét), akkor az özvegyi nyugdíjat addig csökkentik, amíg a vizsgált együttes jövedelem nem csökken erre a küszöbértékre – ilyen esetben az özvegyi nyugdíj összege nulla is lehet.
A világon mindenütt fenyeget a nyugdíjasok időskori relatív elszegényedése, mivel ha az inflációnál nagyobb ütemben nőnek a bérek, akkor az aktív dolgozók keresetének és a nyugdíj összegének vásárlóértéke közötti olló nagyon gyorsan nyílik. Ausztriában a problémát a sávos nyugdíjemelés révén oldják meg. Ennek mértéke a tárgyévi referenciaértéktől (Richtwert), az ennek alapján meghatározott növelési százaléktól vagy euróösszegtől, valamint a nyugdíj összegétől függ. Így az osztrák emelés is végső soron csak az infláció függvénye (mint például a magyar emelésé), mégis enyhíti a méltánytalanságot a sávosan változó mérték, illetve az, hogy egyes sávokban százalékos, más sávokban meghatározott euróösszegű az emelés.
2019 januárjától a sávos emelés mértéke:
2,6 százalék, ha a nyugdíj összege nem haladja meg az 1115 eurót,
2,6 százalékról arányosan csökkentve 2 százalékig, ha a nyugdíj összege 1115,01 és 1500 euró közé esik
2 százalék, ha a nyugdíj összege 1500,01 és 3402 euró közé esik,
68 euró, ha a nyugdíj összege meghaladja a 3402 eurót.

Source link