Közel száz milliárd dollár kutyára, macskára

Több milliárd dolláros üzlet kapcsolódik kedvenceink ellátásához. Európa nemzeti kormányai most kezdik felismerni, jó lenne nemcsak az állattartással járó közösségi terheket viselniük, de a bevételből is részesülhetne a nemzeti költségvetés.

Akár legyinthetnénk is a kedvenc gazdik társadalmára, mondván, csak egy csapat kutya-cica tulajdonos különös világáról van szó.

A statisztikák szerint azonban

ma Magyarországon minden harmadik háztartásban él macska és minden negyedikben kutya.

Azt azonban gyorsan hozzáteszik a statisztikusok, valószínűleg maguk is alulbecsülik a tényleges létszámot.

Hatalmas üzlet, aminek még egy világválság sem árt

Nem csoda hát, ha egész iparágak szakosodtak a kedvencek, vagy még inkább a gazdik kiszolgálására.

A tápgyártók, állatfelszerelés készítők, állategészségügyi termékgyártók, kereskedők és nem utolsó sorban az állatorvosok és a tenyésztők nem is számították el magukat, ha az állatszerető rétegekre alapozták üzleti vállalkozásukat.

Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy

a 2008-as gazdasági világválság alatt, míg más iparágak kénytelenek voltak szorosabbra húzni a nadrágszíjat, és cégek milliói mentek csődbe, a „pet-ipar” nemhogy nyereséges tudott maradni de még fejlődött is.

Az Euromonitor International adatai szerint 2007-ben csak a kiskereskedői állateledel forgalom 45 milliárd dollárt tett ki, és ez az összeg a válság éveiben sem csökkent. Az APPA ( American Pet Product Association) összesítése alapján pedig

2008-ban csak az amerikaiak maguk elköltöttek ennyit, azaz 43 milliárd dollárt kisállataik ellátására.

Az összeg pedig mára közel duplájára 75,38 milliárd dollárra emelkedett, ahogy az az alábbi grafikonon is látható:

Fotó: APPA

Idehaza is költenek

Magyarország sem marad el a trendektől a kisállatokra fordított összegek terén.

Bár azt hihetnénk, hogy szerényebb lehetőségeink vannak, ezért kedvencünkre is kevesebbet áldozunk, néhány éve megdöbbentő adat látott napvilágot.

Míg a 2008-as válság alatt az alapvető élelmiszerekre akár 25 százalékkal is kevesebbet fordított a hazai lakosság, az állateledelre és ellátásra költött összeg nemhogy nem csökkent, de még némileg növekedett is.

Azaz sarkosan fogalmazva:

előbb vontuk meg magunktól a falatot, mint kedvencünktől.

Ma, több mint tíz évvel a nehéz évek után ott tartunk, hogy a teljes hazai állateledel-piac forgalma körülbelül 50 milliárd forint.

Ezen kívül nagyhatalomnak számítunk a tápgyártásban és a társállattartáshoz szorosan kapcsolódó állatorvoslás és tenyésztés terén is.

Szinte minden külföldi irányítás alatt

A kutyatenyésztés áldatlan állapotait – azaz a lelketlen szaporítók okozta sorozatos botrányokat – néhány éve mind a tenyésztők, mind a kormány megelégelte.

2010-ben az állatvédelmi törvény is szigorodott, a tenyésztőket pedig mára egy hazai szövetség fogja egybe.

kisállat, macska, cica
Fotó: Shutterstock

A macskáknál már nem ilyen egyszerű a helyzet. Itthon több létező világszervezet tart fenn klubot, és csak egy hazai alapítású független egyesület létezik. Bár mindegyik kiváló szakmai alapokon áll,

a tenyésztők így igazából pénzük egy részét kénytelenek nem itthon „elkölteni”,

mint ahogyan az információk is zömmel más országok szövetségeiben összegződnek.

A tenyésztéshez kapcsolódó komoly bevételek részben német, amerikai, angol központi szervezetek büdzséjét gyarapítják, amiből azok magától értetődően nem adóznak a magyar költségvetésbe.

Ha azt vesszük, hogy egy tenyészmacska ára 1000-5000 euró között mozoghat (és akkor még nem beszéltünk a kapcsolódó költségekről), bizony nem mindegy rend van-e a piacon.

Megjelent a szürke és feketepiac

Ha a kedvencekhez kapcsolódó költéseket vizsgáljuk, más csatornákon is kiáramlik a magyarok pénze az országból, és itt talán még nagyobb összegekről lehet szó.

Így például a sokat emlegetett online kereskedelmen keresztül, ahol már gyakorlatilag a petfoodtól kezdve, az állatgyógyszeren át, magáig az állatig minden kapható.

Igen állat is, hiszen

ha például Japánból szeretne valaki diszkoszhalat venni, azt bealtatva kiszállítják neki Budapestre, csak a „kosábra teszem ” gombra kell kattintania a webáruház honlapján.

Ezek az online cégek a székhelyükön, nem pedig a megrendelő országában adóznak a bevételük után.

Inkább a feketegazdaság résztvevőinek számítanak azok a kutya-macska szállító magánszemélyek, akiknek – nyugodtan mondhatjuk – mára a közösségi médián keresztül szerveződő nemzetközi közössége van, és néha igencsak borsos árai.

Nyugat-Európa már felfigyelt

Ne gondoljuk viszont, hogy hazánk a „pet-ipar” fekete báránya lenne.

Hasonló volt a helyzet egykor tőlünk nyugatra is. Ott azonban már korábban felfigyeltek az iparág pénzforgalmára és a lehetséges adóelkerülőkre is.

Több országban – részben az állatvédők nyomására, részben jól felfogott pénzügyi érdekből – például okosan „rendet vágtak” a tenyésztői szervezetek között és lépéseket tettek annak érdekében is, hogy a bevételeket becsatornázzák a központi költségvetésbe.

Tették ezt azért is, mert felmérték, míg a „pet-piac” szereplői igencsak jól keresnek a kedvenceken, az állatvédelmi feladatokat nagylelkűen a kormányra és a civilekre hagyják.

Utóbbiak is megfogalmazták, jó lenne, ha a közteher-viselésből mindenki kötelezően kivenné a részét, és ugyanez volt a véleménye a tenyésztőknek is, akik szintén kihasználva érezhették magukat.

Fotó: Shutterstock

A helyzet megoldásában Németország viszonylag könnyű helyzetben volt, hiszen az egyik legnagyobb világszervezet az övék: a világ minden pontján, összesen 280 tagklubot számláló WCF (World Cat Federation) ugyanis német alapítású.

A részletekre mindig is jól figyelő Franciaország is megvalósította saját rendszerét. Lehet ugyanis náluk akár száz macskatenyésztő egyesület is, ám ezeknek a LOOF (Livre Officiel des Origines Félines) egyesületbe kell tömörülniük, kiállítási törzskönyvezési és egyéb bevételeik zöme is oda folyik be. Az ernyőszervezet pedig közvetlenül a francia agrárminisztériumnak felel… gyakorlatilag mindenért.

Nem csoda, ha a vezető európai országok példáján okulva most mások is elgondolkoznak azon, nem lenne érdemesebb saját hatáskörbe vonni legalább a tenyésztés kérdését és bevételét. Ezért fordulhat elő, hogy megbeszélések kezdődtek a nemzeti kormányok agrárminiszterei között arról is, hogy egy franciához hasonló modell felépítését kezdjék el.