Kilencmillióan sem leszünk 2035-re | Világgazdaság

A kormány az elmúlt napokban beterjesztette a parlamentnek a 2020-as költségvetés fejezeti köteteit, háttérszámításait, és ezekben extrém hosszú kitekintések is találhatók a szociális rendszerek fenntarthatóságával kapcsolatban. Jó hír, hogy a kormány szerint – legalábbis papíron – hosszú évtizedeken keresztül fenntarthatónak látszik a nyugdíjrendszer finanszírozása:

az állami nyugdíjkiadások 2020-ban a GDP 8,3 százalékára rúgnak majd, ami 2040-ig csak 9,7 százalékra emelkedik, és a 2060–2070-es években is csak a bruttó hazai termék 11,5 százaléka megy majd el az öregségi ellátásokra, miközben a társadalom elöregszik.

Viszonyításképp: az EU28-ak átlagosan a GDP 12,8 százalékát költik nyugdíjakra, vagyis a 11,5 százalékos magyar adat még most is kedvező lenne.

A Nyugdíjbiztosítási Alap ötvenéves demográfiai előrejelzése szerint a 9,8 milliós magyarországi népesség 2034-re csökkenhet kilencmillió, majd 2063-ra nyolcmillió alá. Ezzel párhuzamosan nő a nyugdíjasok aránya a társadalmon belül, a 2020-as 20,4 százalékkal szemben 2040-re 25 százalékig kúszik fel a mutató, és 2063-ban éri el a 29,7 százalékos csúcsot – legalábbis a számítások szerint.

A viszonylag alacsony – a GDP 8-12 százalékára rúgó – nyugdíjkiadások ára az uniós átlagnál lényegesen gyengébb ellátási színvonal:

a nyugellátásoknál a kormányzati előrejelzés a jelenlegi szabályokkal kalkulál – vagyis a korhatár 65 év marad,

és a nyugdíjak indexálását kizárólag az inflációhoz kötik, miközben a növekvő béreknek köszönhetően a frissen megállapított nyugdíjak – így az átlagos ellátás – folyamatosan emelkednek. A kormányzati modellszámítás szerint a nyugdíjkiadások 2020 és 2070 között – GDP-arányosan – 3,1 százalékponttal emelkednek, miközben az egészségügyi kiadások 0,3, az oktatási célúak pedig 0,8 százalékponttal lesznek magasabbak.

A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja