Kétezer éves mesterséges intelligencia | Világgazdaság

Szinte nem telik el nap, hogy ne írnának arról: a mesterséges intelligencia elterjedésével párhuzamosan felerősödik az a veszély, hogy – leegyszerűsítve – a gépek egyszer csak átveszik az uralmat az emberek felett, és jönnek a terminátorok. Nos, ez a félelem részben abból táplálkozik, hogy pár éve, 2015-ben a Google-nél folyt kutatások és kísérletek az alábbi párbeszéd alapján azt sejtették, hogy a mesterséges intelligencia érteni vélte az élet értelmét:

Ember: Mi az élet célja?
Gép: Szolgálni a nagyobb jót.
Ember: Miért élünk?
Gép: Azért, hogy örökké éljünk.
Ember: Mi a létezés célja?
Gép: Hogy rájöjjünk, mi történt, amikor a Föld bolygóra jöttünk.
Ember: Hol vagy most?
Gép: A semmi közepén.
Ember: Miért halunk meg?
Gép: Hogy éljünk.

Látnunk kell, hogy ezeket a válaszokat annak idején az interneten hozzáférhető véleményekre alapozta a gép, nem pedig megélte a válaszok mögött lévő vágyat az élet után. Ma már európai uniós támogatással (Horizon 2020) önállóan tanuló robotok fejlesztése is zajlik, ennek révén a mesterséges intelligenciát tanítják az emberi gondolkodás megértésére, reprodukálására. Adódhat a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a gép fizikailag is érezni tud majd, ami az érzések révén a vágyat is érthetőbbé, megélhetőbbé teszi számára.

Nos, erre a válasz kettős: egyrészt már most is vannak speciális hibrid rendszerek, például mozgássérültek, amputáltak esetében léteznek olyan művégtagok, amelyek nemcsak erősebbek és strapabíróbbak, mint az eredeti végtagok, hanem hordozójuk idegrendszerével is össze vannak kapcsolódva, közelebb hozva az úgynevezett Homo sapiens conrectus eljövetelét, amikor az emberek a mesterséges testrészeiket úgy fogják használni, mint ma a szemüveget vagy a hallásjavító készülékeket. Ez a kor nincs is olyan messze – évek kérdése csupán.

Másrészt fejlesztés alatt áll az úgynevezett mesterséges idegrendszer is, amely már képes „érezni” és adekvát válaszokat adni sérülés, azaz „fájdalom” esetén.

A reakció mértéke függhet az önállóság és a programozott „fájdalomküszöb” szintjétől is. Minél önállóbb egy rendszer, annál „kétségbeesettebben” reagálhat, védve saját fizikai integritását, elkerülve az idő előtti amortizációt. Ennyiben valóban félelmetesnek hangzik a Google korábbi kísérlete. Kérdés, hogy egy ilyen rendszer lehet-e biztonságos. Talán van egy kétezer éves példánk, hogy ez lehetséges. Sőt, még aranyosnak is tartjuk, olyannyira, hogy sokan tartanak is ilyet otthon. Nem az IT-cégek által újabban piacra dobott, intelligens, ebédlőasztalra helyezhető, beszélő asszisztensekről van szó, hanem a kutyáról.

A kutya tudatos és célirányos, azaz mesterséges tenyésztése hozzávetőlegesen Krisztus korában kezdődött, és ma már se szeri, se száma a különböző fajtáknak a legkülönbözőbb méretben és eltérő képességekkel. Lucius Columella mezőgazdasággal foglalkozó író – Néró és Seneca kortársaként – már arról értekezett, hogy úgy kell tenyészteni az ebeket, hogy a megjelenési formájuk minél inkább térjen el a farkasétól. Gyakorlatilag minden fajtának van egy célja az ember szolgálatában, amely igen széles skálán mozog: őrző-védő munkakutyáktól kezdve a magányt enyhítő ölebekig és a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét könnyítő terápiás kutyákig.

Mi a kutya legfontosabb alaptulajdonsága? Genetikai kódjában már benne van a feltétlen hűség a gazdájához, annak ellenére, hogy nevelésre szorul, hiszen egy élő organizmus alapprogrammal. Nagyon ritka, szinte elhanyagolható azon esetek száma, amikor egy kutya a gazdája ellen fordul, ami betudható egy „programhibának” is.

Négylábú barátunk tehát az első olyan mesterséges, nem emberi tudattal rendelkező eszköz, amely számos képesség területén felülmúlja a gazdáját, lásd a terelőkutyák számítási vagy a nyomozókutyák felderítési képességeit.

A fő veszélyforrás a robotoknál és a mesterséges intelligenciánál nem maga a rendszer lesz, hanem egy másik ember, aki manipulálni akarja a programot akár a saját érdekében, akár egy szervezet vagy állam céljainak megfelelően, áthajítva neki a kerítésen egy elektronikus csontot.