Japánnak le kell mondania a szénről

A kihito császár lemondásával Japánban beköszöntött az új uralkodói korszak, a Reiva (gyönyörű harmónia) időszaka. Ha a Reiva-korszak valóban meg akar felelni az elnevezésének, akkor a japán kormányzatnak követnie kellene az ország energetikai befektetőit és közműcégeit, el kellene kezdenie a szénhasználat kivezetését, és a megújulók irányába kellene elmozdulnia.

Japánnak egyértelműen azt kell választania, vagy a tiszta energia új korszakába lép, kihasználva az ország hatalmas nap- és szélenergia-potenciálját. Időről időre bebizonyosodik, hogy a szén-dioxid-leválasztás technológiája távolról sem tart ott, hogy tiszta szénenergiát biztosítson. Még a leghatékonyabb szénerőművekkel is túllépnénk a nemzetközi szinten elfogadott emissziós határokat, aminek pusztító következményei lennének a bolygónkra.

A Keidanren üzleti csoporthoz kötődő befolyásos japán lobbicsoportok azonban továbbra is a szén használatáért küzdenek. Úgy tűnik, a japán kormány meghajol a nyomásuk előtt: Japán az egyetlen olyan G7-ország, amely növeli hazai szénalapú energia-előállítási kapacitását. Mintegy 45 új szénerőmű tervezése van folyamatban 2017 óta. Továbbá Japán – Kína és Dél-Korea mellett – a külföldi szénprojektek legnagyobb finanszírozói közé tartozik.

Miközben a japán kormányzat továbbra is szénalapú jövőt tervez, és a tiszta szén mítoszát hangoztatja, az ország magánbefektetői egyre inkább elutasítják a szén használatát.

A Mitsui & Co. és a Sojitz nagyvállalatok állnak e folyamat élén: hosszú távú üzleti fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontokra hivatkozva 2016-ban elkezdték csökkenteni új szénberuházásaikat. Nemrégiben pedig a Sojitz bejelentette, hogy felszámolja szénprojektjeit.

Ahogy az Institute for Energy Economics and Financial Analysis elemzőintézet kimutatta, a széntől való elfordulás tavaly jelentős lendületet kapott. A Sumitomo Mitsui Trust Bank az első olyan japán pénzintézet, amely felhagyott a szerte a világban épülő szénerőművek hitelezésével, míg másik három bank új korlátozásokat vezetett be e téren. Emellett a Mitsubishi Corporation eladta részesedését két ausztrál szénbányában, amivel teljes mértékben kiszállt a hőerőművekhez használt szén termeléséből. Azóta számos közművállalat állította le a széntüzelésű erőművek létesítésére vonatkozó terveit. Az elmúlt két évben a 2012-ben tervezett ötven új létesítményből tizenháromnak a felépítésétől elálltak.

Takamura Jukari, a tokiói egyetem professzora szerint jelentős nyomást gyakorol a befektetőkre, hogy a japán óriásbankok szigorítják a szénprojektek finanszírozási feltételeit, és az is, hogy jelentős ipari cégek a zöldebb energia felé mozdultak el.
A japán kormányzat viszont egyre jobban lemarad e téren. Hogy ezen változtasson, Norvégia példáját követhetné, amely Japán mellett a világ legnagyobb, több mint ezermilliárd dollár értékű állami nyugdíjalapjával rendelkezik.

A norvég pénzügyminisztérium nemrégiben bejelentette, hogy 4 milliárd dollárt von el a széneszközökből, és nap- meg szélenergia-projektekbe, valamint egyéb megújulóenergia-projektekbe fekteti. Az intézkedés a kormány megbízásából készült elemzésen alapul, amely szerint 2030-ra 4,2 ezermilliárd dollárra nő a globális megújulóenergia-infrastruktúra piaca, amelyet főként a nap- és szélenergia-projektek hajtanak majd.

A japán állami nyugdíjalapnak ugyanezt kellene tennie. Nyugdíjalapjaik méreténél és nemzetközi kiterjedtségénél fogva Japán és Norvégia világszerte elősegítheti az energiapolitika átalakulását. Politikai szempontból egy ilyen változtatás hajtóereje egyre növekszik, a Green New Deal (az új fenntartható gazdaság alapjául szolgáló gazdasági reformok és állami beruházások) melletti egyre határozottabb kiállás is jól mutatja ezt. Az Egyesült Államokban a progresszív törvényhozók, mint Alexandria Ocasio-Cortez újdonsült kongresszusi képviselő, keményen dolgoznak azon, hogy ambiciózus javaslataik a politikai napirend élére kerüljenek. Az új felfogás Európában is kezd elterjedni.

Ez az irány a polgárok egyre erősebb – a szavazóurnáknál és az utcákon kifejezett – követelésére reagál, ami a fosszilis üzemanyagoktól való elmozdulás felgyorsítását sürgeti.

Nem is olyan régen, a közvetlen akciók mellett elkötelezett csoportokat, mint az Extinction Rebelliont „klímaszélsőségesnek” titulálták volna. Áprilisban London belvárosában az aktivisták tüntetése leállította a forgalmat, felhíva a figyelmet arra, hogy a pénzügyi szektor mekkora szerepet játszik a klímaváltozásban. A békés engedetlenséget a közvélemény nagy része kedvezően fogadta.

Az emberek meghallották az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) és más fórumok figyelmeztetéseit. Tartanak a klímakáosztól, és továbbra is új módokat keresnek, hogy elszámoltathassák a vezetőiket. Tovább fog fokozódni a nyomás a kormányokon, hogy valódi dekarbonizációs intézkedéseket hozzanak.

Japán globális szinten óriásbefektetőnek, a nemzetközi közösség prominens tagjának számít. A G20-ak júniusi oszakai csúcstalálkozója előtt le kellene ráznia magáról a rátelepült lobbicsoportokat, és egy olyan globális szereplővé kellene válnia, amely a szénről a megújuló energiaforrásokra történő átállás folyamatának élére áll.

Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org