Élénkülhet az európai növekedés | Világgazdaság

Kettős folyamatok jellemezték az eurózóna gazdaságát az első negyedévben. Miközben a tényleges gazdasági aktivitást tükröző havi konjunktúramutatók, a kiskereskedelmi forgalom, az ipari és az építőipari termelés egyértelműen élénkült a 2018-as évet jellemző markáns lassulás után, és végül az április 30-án megjelenő első negyedéves, előzetes GDP-adatok is jobbak lettek az elemzői várakozásoknál, a bizalmi mutatók folyamatosan és jelentősen romlottak. A következő hónapok eseményei döntik majd el, hogy az első negyedéves folyamatok a kezdetét jelentik-e egy kedvezőbb trendnek, és ezzel véget érhet az euró majdnem másfél éves gyengülő trendje, vagy csak átmenetinek bizonyul majd a javulás.

A növekedés terén a 2018-as év hozott nem várt kedvezőtlen fordulatot, az első fél évben az évesített negyedéves GDP-dinamika 1,5 százalékig, a második fél évben pedig 1 százalék alá lassult, és ezzel párhuzamosan az éves bővülés üteme is 1,2 százalékig mérséklődött a negyedik negyedévre, a 2019. évre várt növekedési várakozások pedig 2 százalékról 1,3 százalékig estek. Természetesen gyengülni kezdett az euró is, az árfolyam visszagyengült az 1,12-os szintig a dollárral szemben. Három fő tényező húzódik meg a lassulás mögött. Az egyik az export lassulása, amelynek 2017. évi csaknem 6 százalékos bővülési üteme gyakorlatilag megfeleződött.

A kivitel dinamikájának visszaesése mögött mintegy felerészben az ázsiai, azon belül is a kínai kereslet gyengülése húzódik meg, de a gyenge teljesítményhez érdemben hozzájárult a szankciók miatt gyengélkedő orosz, valamint a válságba süllyedt török felvevőpiac is.

Az eurózóna lassulása mögötti második fontos tényező az európai háztartások fogyasztásának megtorpanása. Ez azért meglepő, mert a fogyasztást vezérlő alapfolyamatokban nem következett be érdemi törés, a foglalkoztatottság bővül és a mindenkori csúcson van, a munkanélküliség és ezzel a munkapiaci bizonytalanság folyamatosan csökken, miközben a bérdinamika nem változott. Ugyanakkor a háztartások óvatosabbak lettek, és az emelkedő jövedelmeket elsősorban megtakarításokra fordították, kevésbé a fogyasztásuk növelésére. Ezen túl nyilván nem használt az európai növekedésnek sem az új emissziós sztenderdek német iparra gyakorolt negatív hatása, sem a Brexit körüli bizonytalanság, sem az olasz költségvetés körüli feszültség. Ezek mind hozzájárultak az európai gazdasági szereplők elbizonytalanodásához.

2019 első negyedéve felemás folyamatokat hozott. Az üzleti és a fogyasztói bizalmi indexek többsége lényegében folyamatosan romlott. Az ipari bizalmi indexek mostanra a recessziós tartományba zuhantak, és gyorsan romló hangulatról tanúskodtak a szolgáltatói és a fogyasztói szektor mutatói is.

Ehhez képest a januári és a februári konjunktúraindexek az ellenkező irányba mutatnak, a szezonális hatásoktól tisztítva a kiskereskedelmi forgalom, az ipari és az építőipari kibocsátás negyedéves összevetésben érdemben bővült. A kiskereskedelmi forgalom éves bővülésének mértéke stagnálásközeli helyzetből csaknem 3 százalékig emelkedett, az ipari termelés a tavaly év végi mélypontról emelkedésnek indult, éves dinamikája 3 százalékos esésből a stagnálásig korrigált, és meglódult az építőipar is. Az első negyedéves előzetes GDP-adatok ennek megfelelően erősek lettek, a negyedéves bővülés mértéke 0,4, az évesé 1,2 százalék lett, mindkettő 0,1 százalékponttal meghaladta a várakozásokat, és a vártnál jobban csökkent a munkanélküliségi ráta is, amelynek 7,7 százalékos értéke már csak 0,4 százalékpontra van a mindenkori minimumértéktől.

A konjunktúramutatók és a bizalmi indexek jellemzően szorosan együtt mozognak, ritka az ilyen mértékű szétnyílás ezen adatok között, ezért is annyira érdekes a helyzet.

Minek higgyünk hát? Vajon a bizalmi indexek előre jelzik a számadatokban még nem mérhető további lassulást, és a „hard adatok” majd lefelé korrigálnak ehhez az ívhez? Vagy épp fordítva: a számok már mutatják a növekedés újraéledését, csak ez a hangulatindexeken még nem érzékelhető?

Az elemzői várakozások szerint lassan felpöröghet az eurózóna gazdasága, és az év második felében az éves növekedés mértéke 1,5 százalékig gyorsulhat. Mi is abban bízunk, hogy tényleg véget ér a lassulás az eurózónában, Kína gazdasága a kormányzati ösztönzőcsomagnak köszönhetően újra élénkül, a török recesszió nem mélyül, és az orosz import sem lassul tovább. Az EKB is jelezte, hogy elhalasztja a monetáris kondíciók szigorítását, és a legtöbb európai ország költségvetésében is van tér némi lazításra. Azt is látjuk, hogy a fogyasztás élénkülésére bőven van tér, hiszen a munkapiaci trendek kedvezők. Ha igazunk lesz, és az eurózóna az év második felében élénkülni kezd, akkor az euró gyengülése is véget ér, és elindulhat egy lassú felértékelődés az 1,2 körüli – hosszú távon egyensúlyinak tekinthető – dollár-euró árfolyam irányába.